Kerülgeti szemem az álom,
pedig most volna időm bőven,
semmi remeg az éji vásznon:
egy képre sem telik belőlem.

Mi mindent vetíthetnék rája,
de a szalag üresen szalad
a gépben, és mindenek szája
némán tátog. Mint üveghalak

a nappali kirakatában,
úsznak csigalassan a percek,
az óra cet az éjszakában,
csend, ha van, a gyomrában perceg.

Fölkelek, s azt képzelem, déli
parton sétálok a homokban,
az ablakom egy nyári kégli,
s gyönyörködöm a csillagokban…

2021. 08. 28.