Nekünk Csernobilkor is suliba kellett menni,
és maszk sem kellett,
nekünk karszámunk volt, mint valami lágerben,
de úgy is jó volt,
jegyre kaptuk a kenyeret, a tejet, a vajat
és a jóindulatot,
ha a rendőr megpofozott, nem sivalkodhattál
az emberi jogokról,
és ugyanígy a tanárnak sem, de persze
fiatalok voltunk,
és úgy volt jó minden, ahogy volt, mit tudtunk
mi azon kívül, hogy gyermekek vagyunk,
a szünetben kellett elintézned az ügyes-bajos dolgaidat,
nem ihattál-ehettél órán, nem pisilhettél csak úgy,
ma meg csak nézem, hogy aki a fiam lehetne, ötször
leszalad a pályáról vizet inni,
hát hová jutott a világ, kérdezem én,
hová jutott, persze nem tudom, csak azt,
hogy jövőre ötven leszek, és már mindenen csodálkozom,
miközben nem csodálkozom semmin.

Forrás: szerző FB-oldala