Késő már

Kéééssőőő mááár…. Moooooo-hohooooo-snom quelle… tibi, tibi, tibi, tibite, tutu, toto, maling, mano, koko, popo, foooooo-snom quelle.
Adó-dó-dó, beteg-tegg-tegg min den qui, qui, kií, ií, o-ó, ho-hó, ho-hó, függ ön, függ öny, csak én, le szedd ni könnyves én, de nem, de én, nem én, talán, magán, adó, hohó, kinéz, ki néz?, de már, e teng, be tegg, kokó, hohó, tan ár se nincs, se nem se tem, se tét, s e tény, se tők, se mink, se smink, elég a lég, a hány ahány a tény a tény.
Zeneg. Épp.

Ismét lopakodik

Itt ólálkodik körülöttem, hallom a suhogását. Nyakában hordja, vállán átveti, csillog az éle. Hurrog, köhécsel, harákol, sopánkodik, betéve tudja. Beleborzong, borozgat. Halaványan puffadt, sárgás, de még kissé benne. Pillanatnyi levegő, kiskanállal. Tart tőlem, tartok tőle, karnyújtásnyira. Félek, hogy élek.

Csütörtököt mondok

Jobb előbb, mint később. A koszovós veréb beköltözött a fecskefészekbe és tojik a párkányomra. Mi lesz, ha megjönnek a fecskék? Addigra szépen elszapor… A teknős meg folyton alszik és nem eszi a salátát. A kaktusz virágzás közben sír. Az adóhivatalban kitalálták, hogy minden évben írnom kellett volna egy könyvet, és ezt meg is adózták, látatlanban előre. Már jó pár millióval tartozom a meg nem írt könyvekért. Az ablakról leszedtem a függönyöket és feltettem egy abroszt. Rumos jókedvemben Margaritát táncolok (vagy virágos kedvemben rumbázom) és várom a Mestert.