Cseke Gábor: Mézben nyakig…
marhavagonban tömörülnek így
miután utolsót kattant a zár
s a plomba is a helyére került,
sok-sok dióbél szorong, mézben nyakig
egy befőttes üvegben
ősztől egy késő tavaszig
várjuk, tán összegyűl egyszer a család
világ végéről hazatérve
s mindenkinek jut majd legalább egy falat
egy szelet hazai vajas kenyérre
nap nap után elnézem foglyaim
ők visszanéznek s mintha rácsot
ráznának rendületlenül,
s én azt próbálom kitalálni –
kenyeret várnak, vagy kalácsot?
Pusztai Péter rajza