Debreczeni Éva hátra maradt verseiből (23)

Arlekina

Arlekina bánatába’
Bezárkózott önmagába.
Fájdalmat neki az ősz szül
Kínjaiba beleőszül.

Arlekina egyik kínja
Szívszerelmét visszasírja
Hej, de messze Indokína!
Babájának ott a sírja.

Kárókatonának készült
Táncolt, míg bele nem szédült.
Kártyafoltos szép ruhája
Belefakult hajdanába.

Arlekina bánatára
Ráadásul mostanába’
Ha üres a postaláda
Feldagad a postalába.

Arlekina mindhiába
Sose ment el Indiába
Belehull a mosdótálba
Idő foga, óra lánca.

Könnye száraz, bőre mállik
Vérnyomása tétovázik
Szája szélén hűlő csókja
Lelke hófekete csóka.

Mindhiába szánja-bánja
Belenéz tükörtojásba
Magát többé sose látja
Szeme helyén szivárványa.

A Vonal alatt c. ciklusból közzéteszi: Keszthelyi György

2021. szeptember 16.