És ez az élet csak egyre változott. Kezdődött azzal, hogy Attila némi unszolás után végül is átköltözött Judithoz, habár az albérletét még nem mondta fel. Judit – és ő is – ezt felesleges pénzkidobásnak tartotta ugyan, de mégis szeretett volna egyelőre megőrizni egy kiskaput – ha nem is vissza, mert arra nem vágyott, de a helyzetének egy olyan értelmezéséhez, hogy nem éget fel azonnal mindent nagy boldogan, és rendezkedik el a full-kényelmes életben. Ragaszkodott a közös teherviseléshez, fizette a rezsi felét, és gyakran vásárolt be. Igaz, sosem annyit és olyan drága dolgokat, mint amilyenekkel Judit állított haza – még szoknia kellett, hogy ne az árát nézze meg rögtön egy terméknek a boltban. A biciklijét áthozta Judit házának a tárolójába, és továbbra is azzal járt, a szolgálati kocsi kint parkolt a ház előtt, és csak ritkán használta. Aztán Judit vett magának egy új autót, és Attilának akarta adni a régit. Ezt Attila nem fogadta el, hanem megvette – jelképes összegért. Sokat nem használta Pesten, de azt tervezte, hogy karácsonyra azzal megy haza a családhoz.
Az ünnepek előtt Judittal aztán elmentek Gajdosékhoz, és a lány részletes „használati utasítást” adott az anyjához.
– Ne légy túl lelkes, ne akard megnyerni – az ilyenfajta igyekvést lenézi. Érezze azt, hogy nem vagy elájulva tőle, amúgy nem is leszel…. Szereti az elvont beszélgetéseket, ha ilyen van, kapcsolódj be. Minden bizonnyal meg fog bántani – ha mással nem, azzal a ridegséggel, amit nem tud levetkőzni – de ne vedd magadra. És ne igyál sört, csak bort – ne dicsérd meg a minőségét. Jézusom… nem hiszem, hogy az anyám miatt ennyit kell feszülni…
Attila követte Judit tanácsait, és némi csendes respektust vélt felvillanni Gajdosné gondosan kikészített arcán, amikor elköszöntek. Pontosan érezte, hogy az asszony végigpásztázta az öltözetét, a körmeit, a szemüvegét – aztán megfigyelte, mit és hogyan eszik, és mit iszik. Attila csak akkor szólt, ha kérdezték, és hangsúlyozottan „nem igyekezett”, ahogy Judit kérte. Ez láthatólag működött – és miután elmentek, Gajdosné a fotelben így lamentált a férjének:
– Eléggé rendben van… jóképű, és nem olyan tenyérbemászó, mint… na mindegy. Két ünnep között ő is jöhetne síelni, nem?
Karácsony és szilveszter között egy ausztriai apartmanban szokott 4 napot tölteni az egész nagy család. Ez már amolyan hagyomány volt – és Gajdos bólintott.
– Bár nem tudom, tud-e – tette aztán hozzá.
– Én úgy látom, ez a fiú hamar megtanul mindent – mondta a felesége.

Folytatjuk