1.

Azt se tudom tulajdonképpen ki is vagy valójában
és – hogy őszinték legyünk –
te sem ismersz engem igazán.

Meglátom a rozsdálló szögesdrótot a tekintetedben
este
és kiürült lelkedet
amint a tonhal salátával
és pirítóssal a kezedben
bámulod a tévét.

Anyanyelved nem az én anyanyelvem
ezért inkább sétálni szeretünk;
mert menni jobb mint ülni
ülni jobb mint feküdni az ágyon
feküdni jobb mint aludni.

Így hát sétálni indulunk ketten
kart karba öltve.

És azt játsszuk hogy: valamikor te voltál édesanyám
most pedig én lettem a te édesanyád.

2.

A Kastina útkereszteződésben
hirtelen a vágóhídi teherautón
összezsúfolt tehenek szemében
látom visszatükröződni alakod.

Rettegő szívem emlékezetébe zárja
az izzó vas-billoggal
hátukra égetett számokat.

Vörösen forr a szemafor-lámpa.

Majd szemem a sárga fényre tapad
amely megszabja: jobbra vagy balra szabad-e az út,
az életbe vagy a halálba.

3.

A nőgyógyász aki megvizsgálta méhed
a megfigyelési lapra azt jegyezte fel:
„Teljes prolapszus”
ami az én olvasatomban így hangzik:
összedőlt első templomom.

4.

Éjszaka az ágyban amikor azt óhajtod
én segítek neked hogy felülj
összekuporodva az ajkadig felhúzott térdekkel
utána álmomban magamat látom
beburkolózva egészen kávészín angora pulóveredbe
mely puha miként a szerelem
és egyszerű mint egy szem mogyoró.

5.

minden reggel
magokkal díszített kis házi szendvicseket hozok neked
hogy legyenek kezed ügyében
szép kenyérszavak
amellyel megengesztelheted a halált:
zabszemekkel
kicsíráztatott búzaszemekkel
hat fajta gabonamag lisztjéből készült kenyérrel
csak azért hogy étvágyad legyen
hogy étvágyad legyen.

Fekete kenyér az élet kenyere: halál ellen
teljes kiőrlésű gabonából sült kenyér: az üresség ellen.


6.

Neon-időbe zárva
egy hálóing alatt meztelen
anyóka beszélget
Istenével.

Tulajdonképpen
a kórház ablakának
beton mélyedésében gubbasztó
galambhoz intézi szavait.

Fehér galamb
viselj gondot
az én anyámra is
erőtlenül rángatózik most
a függöny mögött
elektromos harapófogóba zártan
a gárda-orvos
vezénylete alatt.

7.

Nem kellett volna
hogy ott hagyjalak
az Ambulancián.

Ha tehettem volna
azóta már túl lennél mindenen
hogyha az állatorvosi poliklinikán
arra kérem őket hogy elaltassanak.

A karjaimba zártalak volna
és a füledbe súgom: „ jó kicsi lány! Jó kicsi lány!”
egészen addig amíg
– akármennyi ideig is tartott volna –
a halál görcse kienged
hogy újraszülhesd magad
majd odaát.

8.

Nap-nap után
köpenyeden a pirosbegyű madarak
egyre elmosódottabb színűvé válnak.

De bárhol legyek is
mindig visszatérek hozzád
mint feltöltőbe a mobil-telefon.

9.

Valaki a kertedbe
felgyújtott viasz-virágokat
ültetett

Szinte hihetetlen a tiszteletedre
mennyire kivirágzott
az egész kerted
mennyire fénybeborult.

Ha te is látnád.

10.

És még nem is beszéltem neked
a hollófiókáról amely számára
már több mint egy hónapja rágom szájamban a mogyorót.

Nem meséltem el azt se hogy a mellemen megáll
és szemmel láthatóan tetszik neki ha az Aranjuezt dúdolom.

Most említem meg tehát ámbár a mi történetünkben
ez a madár csupán mellékszereplő
és az hogy az ő halála a te haláloddal egybeessék
az én ízlésem szerint is túlzás lenne
amire a mindenttudó narrátornak semmi szüksége sincs.

Megfelelő elégtétel
csupán a jelenléte itt a versben.

Edgar Allan Poe óta
minden holló
Nevermore.

11.

A halotti értesítőben
neved egymás mellé került
egy bizonyos mérnők
nevével.

Milyen érdekes még most is
miután levedlette az életet
neve még mindig magán hordja titulus-kísértetét.

Neked pedig édesanyám
végül megadatott egy mérnök társasága.

Bartha György fordítása

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ