A VIRTUS VISSZAKÖSZÖN

Nyírő József: „Szigorú tél volt azidőtájt, s mi kabátban dideregtünk a Keleti Újság redakciójában. A hatalmas kályha hidegen fagyoskodott a sarokban. Egyszer csak hallom, hogy a kollégák vitatkoznak: »Olyan ember nem született, aki ebbe a rongy kályhába tüzet tud
gyújtani. Egy ember volt, aki elbírt vele, a szolga. De az meg visszament a falujába.«
Csak hallgatom a vitát, s ágaskodni kezd bennem a vér. Olyan pedig nincsen, hogy én ne tudjak valamit megtenni, amit más emberfia megcselekedett!… Nekigyürkőztem, kimentem az udvar végén lévő fáskamarába, jól megpakolva visszatértem, s tíz perc múlva lobogott már a tűz. Gőgösen körülnéztem…És egész télen át fűtöttem. Csak kitavaszodván tudtam meg, hogy álnokul összebeszéltek ellenem a kollégák, virtuskodó természetemet fordították hasznukra.”

Színházi Élet, 1937/43

FENYŐVÍZZEL

Nyírő József: — A Jézusfaragó ember premierjén találkoztam egy jó székely írócimborával. Faggatom, hogy s mint tetszett? Azt mondja a cimbora, jó volt az egész, de neki igen nagyon tetszett az a mondat, hogy: »Ha édesanyám ilyen jó fenyővízzel szoptatott volna, ma sem tudott volna elválasztani.«
Azt mondta a cimbora, hogy ez volt a legjobb…

Színházi Élet, 1937/43

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ