Tán nem látható a pokol,
de mégis itt van valahol.

Ahol a láng belénk harap,
arcunk helyén kék égdarab.

Az is lehet, hogy fekete,
mint az ördög lehelete.

Tintába mártott papiros
a gyehenna, nem tűzpiros,

hiszen így sokkal egyszerűbb
átugorni minden betűt,

míg szó a szóval összeér,
s az is sötét, mi hófehér,

mert eltakar a lázadás,
folyómedret az áradás.

Testem-lelkem már lobogó,
rajta a címer csak logó.

Kivágom díszes címerem,
egszínkék maszk vagy, Istenem!

Rejtőzködöm, tehát vagyok,
s amikor látszom, meghalok.

*Markó Béla A haza milyen? című 70. születésnapi kötetből (in: Múzsa/Népújság, 2021. szeptember 18.