Csak tűzön ne felejtsd,
túl ne főzd,
pillants az órára,
oda ne kozmáljon,
szedd le a habját,
fuss a kertbe is:
már beérett,
maholnap lehull,
elkorhad haszontalan
és ott a szennyes,
a padlás meg a pince !
Felkiáltójelek naphosszat,
éjjel elalvásig,
majd az ébredés utáni
első percben is –

de KÖZBEN,
s a ritka pihenések résein,
két lépés szünetében,
almáért nyújtózva,
csalán után hajolva
s lényegében szakadatlan
ott zümmög, mint zavaró,
folyton-jelen piaci légy,
akárha koponyádba szorultan
az állandó háttér-kérdés:
még meddig?
hiszen mindjárt kitelik a második év,
mi jöhet még, minek megyünk elébe,
mint roskatag vágómarha ?
(e kérdés nem a holnapi
időjárást kutatja).