Már két hete zárva volt a bolt. Nem értették a kedves vásárlók, hogy mi történt Sanyi bácsival. Csak bekukucskálni tudtak a könyvesboltba. Zita nagyon szerette ezt a bácsit. Legalább már hatvan éves volt. Csak azért csinálta ezt a boltot, mert utált otthon ülni. De ha nem ül otthon és nem is nyit a bolt, akkor talán beteg? Zita is csak ezt tudta feltételezni. Aztán egy reggelen Zita elmegy a bolt mellett s azt tapasztalja, hogy az nyitva van. Sanyi bácsi ott gubbasztott a könyvespolcok közepében. Zita örült, mint majom a farkának. Benyitott.
– Helló Sanyi bácsi! – mondta az ujjongva.
– Helló!
– Megjött? És mi volt magával több mint két hétig?
Sanyi bácsi mély lélegzetet vett.
– A szívem betegeskedett.
– Igen?
– De most már jól vagyok.
– Az a lényeg.
– Igen, az.
– És mi baj volt a szívével?
– Hát… Ezt nem akarom az orrára kötni.
– Bocsánat. Olyan idétlen vagyok.
– Valamit nem visz ki? Beszéljünk másról…
– Már elég olvasnivalóm van otthon. De szétnézhetek.
Aztán bejött Margit és Linda asszony is.
– Nahát, de jó látni magát! – mondta Margit.
– A szívével volt gond! – szólt közbe Zita.
– Ó szegény! – mondta Linda.
– Nektek is az szokott rendetlenkedni! – mondta Zita.
– Ez nem vicces! – mondta az öreg.
– Nem ám! – toldotta meg Margit is.
Linda közben nézgelődött a könyvek közt. Sanyi bácsinak be volt kötve egy számítógép is. Azon intézte el a rendeléseket. És azon pókerezett is. Lindának közben megtetszett egy könyv is. Greta Garbo élete volt az.
– Ezt elvinném! – mondta Linda.
– Nocsak! – kapta fel a fejét a boltos.
Linda kifizette a könyv árát, majd minden jót kívánt s Margittal elbúcsúzott. Zitának nem kellett semmi.
– Nekem is ez a kedvenc színésznőm! – mondta Sanyi bácsi.
– Ja. Greta Garbo?
– Igen. Pedig ő se az én korosztályom.
– Na jól van, lényeg,hogy egészséges, én megyek.
– Hát azért olyan egészséges nem vagyok.
– Bocs. Minden jót!
S Zita kisétált. Sanyi meg elmerengett. Újabb könyveket rendelt meg a központjától. Aztán benyitott Csák János is, a költő.
– Jó napot Sanyi bácsi!
– Jó napot költő úrfi!
Jancsi nevetett.
– Jól van már? – kérdezte.
– Persze.
– Látszik is magán. Tele van energiával.
– Visz ki valamit?
– Tulajdonképpen csak azt akartam megkérdezni, hogy maga hogy van? Vagy legalábbis látni magát…
– Most már látott…
– Azért szétnézek.
Jancsit a kortárs irodalom nem is érdekelte. A régiek híve volt. De Sanyi ezt tudta róla. A klasszikusokat szinte mind tudta. Ezért az ő számára azokat rendelte meg. De most nem vitt ki semmit. Majd elköszönt:
– Minden jót!
– Magának is!
S kisétált a boltból. Sanyi meg egyre több francia költőt rendelt meg. Hadd legyen a nép minél műveltebb! – gondolta. Mikor lejárt a munkaidő, fogta diplomata táskáját s indult haza. Útközben találkozott Lenke nénivel, aki rendszeresen járt a boltba, de üdvözölte Sanyit:
– Hát maga?
– Már meggyógyultam.
– Jaj, de örülök!
– Csak nem a bolt felé tart?
– De igen. Megnéztem volna, még mindig zárva van-e?
– Hát most már igen, de holnap reggel nyolckor már általam nyit.
– Akkor megyek! – ujjongott a néni.
Majd a néni megfordult s az élelmiszerbolt felé vette az irányt. Sanyi meg örült, hogy egyáltalán megéri minden bizonnyal a holnapot is