Valami ketyegett neki újabban – előbb fekve hallotta meg: ”tek-tek-tek”, majd állva is, bár két lábon hosszabbnak bizonyult a másodperc.
”Miért?”, megfejthetetlen kérdés Vadmalac számára.
Az is, hogy ”mi ketyeg”. Átvitt minden időmérő szerkezetet a konyhába, csak az atomórát hagyta meg, ”tek-tek-tek” mégis…
A fülébe… illetve rájött, hogy a belső hallását célozta meg, a tudatát. Komájától kérdi: ”te is hallod?”
Az odahajol, mégse semmit.
”Hát persze – kiált fel Vadmalac -, mindenkinek a maga idejét méri, világos!”

Forrás: szerző FB-oldala