Essél, essél kedves esső,
Melyet földünk kebele,
Rég várt, és az őszi idő,
Hozott áldással tele.

Csípi vala szemeinket,
A könnyű por fellege,
Kiszárasztván földeinket
Az aszály nagy melege.

Kiapadtak volt vizeink
Eleven forrásai,
Elasztanak volt mezeink
Engedetlen hantjai.

A jövő nyár reménysége;
Mely beléjek zárva volt,
Szántóvetők nagy ínsége;
Vagy elhervadt, vagy meghólt.

Essél, essél kedves esső!
Földünk meleg kebele,
Rég várt; s a jó őszi idő,
Hozott áldással tele.

Újítsd zöldűlő mezeink
Meghervadt jövéseit,
Elevenítsd vetéseink
Bétemetett szemeit.

S mint nap éltető tüzei,
Megtöltötték pincénket,
Vized termesztő cseppjei,
Majd töltsék meg csűrünket.

Csendes esső, essél essél;
Küküllő mellyékére

Forrás: Népújság

1. Kiss Székely Zoltán:
   2022. február 10. 03:29

   Ezt a verset nem én írtam, csak idéztem a Népújságban még szeptemberben megjelent A Természet Kalendáriuma 480. folytatásában. A szerzője Aranka György.
   Ide másolom a vers végét is, az én kommentárommal:

   Az 1737. szeptember 15-én Széken született Aranka György fohászkodását Az essőhöz fura fordulattal zárja. Mindamellett, hogy esőt kér az égiektől, nem átallja bevallani, hogy bizony éppen mostanra nem kér belőle az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság és a Kéziratkiadó Társaság lelke, hiszen

   Vágyok menni (addig késsél)

   Egy Szép tiszteletére.

   – készül Vásárhely felsővárosi ebháti lakából a szomszédba menni –

   Ha elvissz, osztán eshetel,

   Ha jövök is nyakig sárba,

   Onnan vissza; csak most szűnj el,

   Hadd repűljek Bonyhára.

   – a Küküllő menti Bonyhára, a Bethlen-kastélyba, talán éppen kéziratgyűjtésre. (Itt született 1700-ban Árva Bethlen Kata is.) De az „egy Szép” megnevezés alatt, vélem, nem ritka szép kézirat rejtőzött… Mikor e vers íródott – akkor sem volt könnyű őszi sárban nyakig járni – az 1700-as évek második felében még büszkén állt a XVI. századi négy saroktornyos Bethlen-kastély. 1944-ben az omladozó falak nagy részét a lakosság lebontotta.