Epilógus

Mielőtt még egy pillantást vetnénk arra a két emberre, akit e regényírója leginkább szeret – igen, Ildire és Attilára -, vessünk egy pillantást a többiekre, akik ugyan epizódfigurák voltak, de sorsuk nem mellékes fentebb említett szerzőnek, aki őket is megpróbálta szeretni vagy legalább is érteni.
Judit szép lassan megvigasztalódik, bár a büszkesége nagy sebet kapott. Attila ázsiója sokat csökkent a szemében attól, hogy az Angliába kiáramló több százezer. szerencsét próbáló egyike lett, és ez is segít. El fog jönni a pillanat, amikor megérti, hogy így volt helyes – most még néha beleszúr a megbántottság. A szülei mindenesetre már régen úgy gondolják, hogy így volt helyes, és nem féltik Juditot: talál ő jobbat. Egyetértünk velük, bár talán nem a „jobbat”, hanem a „megfelelőbbet” szót használnánk. Amúgy el vannak foglalva: Anna lányuk megajándékozta őket az első unokával – és Pásztor Géza ezzel pozíciót váltott: ingyenélőből „Az Első Unoka Édesapja lett”, így már nyugodtan élheti a ” Nagy Ígéret” gondtalan életét.
Kuna Imre gyakran beszél Attilával, aki már küldött képeket Stratfordból, ahogyan ott áll Yorick szobra előtt. A helyi könyvtár felkérte a tanár urat egy irodalmi előadássorozatra, és a felesége helytelenítése ellenére késő éjszakáig anyagot gyűjt hozzá. Az iskola nyugdíjasoknak rendezett vacsorájára örömmel elmegy. Erzsike ezt is helyteleníti.
Endre nyelviskolája mérsékelt, de egyenletes profitot termel, és útban van a második baba. Havonta egyszer megkérdezi Attilát, akkor jövőre számíthat-e rá az angol tanfolyamokon. Attila egyelőre kitérő válaszokat ad.
Váradiék kissé megnyugodtak – Ildi mélabúja a múlté. Úgy tűnik, Csabáé is. Ebből – tévesen – arra következtetnek, hogy kibékültek. Bizonyos értelemben egyébként nem is helytelen ez a következtetés. Legfeljebb igekötőt cseréljünk: meg- és nem kibékültek.
Mészáros Julianna néha fájlalja a lábát, de még nem ment el orvoshoz. Mindenesetre sokat segít, hogy nem kell gyalogolnia – biciklivel jár. Télidőben is. De egyébként is: tavaszodik.

És most akkor vissza Hozzád, szeretett főhősöm!
Látom, ahogy ott állsz a komp fedélzetén, a csípős márciusi szél a hajadba kap, nézed a hajót követő sirályokat, meg a tarajos hullámokat, amik egyre közelebb visznek Dover fehér szikláihoz. Igen, valahol ott a messzeségben nemsokára feltűnik a ködös Albion. A parton az ápolandó nagybácsi szomszédasszonya vár majd, akivel már váltottál egy-két levelet. Elvisz egy Londonhoz közeli, bűbájos kisvárosba, ahol nemsokára szerzel ismerősöket, és ahol a nagybácsi meglepően szórakoztatónak bizonyul – habár valóban rászorul a segítségedre. Néha beutazol Londonba, elvegyülsz a tömegben, szüretlen sört iszol, és a Trafalgar Square-en messenger üzenetet írsz Ildinek. Meg másoknak is. A szomszéd padon ülő öregúr – nyakában selyemsál – szóba elegyedik Veled, és mivel észreveszi az akcentusodat, megkérdezi, honnan jöttél. Nem járt még Magyarországon, és mesélsz róla. De ez… még odébb van.
Most ott állsz a hideg fedélzeten, ahol egy házaspár arra kér, készíts róluk képet. Aztán te is megkéred őket arra, hogy fotózzanak le. Elsőre nem sikerül nekik – mindannyian nevettek. Jó is, mert így vidámra sikerül a következő. Visszamész a fedett részbe, és a képet elküldöd Ildinek és Mészáros Juliannának. Aztán kinézel az ablakon…

..Ildi megtartotta az ígéretét: igyekszik nem szomorkodni. Ez azért nem mindig sikerül, de azon az estén, amikor elbúcsúzunk tőle, valahogy eltölti a boldogság. Arra gondol, hogy az élet mindig kínálhat valamit, akkor is, ha azt érezzük, hogy nem. Például az ember beül egy ház előtt veszteglő kocsiba a veszteglő életével, és aztán minden megváltozik.
..Sokáig nem tud ezen elmerengeni, mert pittyeg a telefonja. Kis időbe telik, amíg a kompon álló Attila mögött nem a messzeséget, hanem a szabadságot látja. Arra már nincs ideje, hogy írjon rá valamit, mert Gáborka kikiabál a szobából:
– Anya, mikor jössz velünk nézni az Oroszlánkirályt? Megígérted!
Aztán Andika hangja: -Behozod a ropit?
Ildi gyorsan nyom egy szivecskét – majd, ha lefeküdtek a gyerekek, beszélgetnek. Kezébe fogja a ropis zacskót, és beül a gyerekek közé, az ágyra. Andika elindítja a rajzfilmet, törökülésben elhelyezkedik, és elkezd ropizni. Gáborka anyja ölébe hajtja a fejét, Ildi érzi, hogy kicsit vizes a haja – nemrég fürdött. Szimbát éppen a magasba tartják, Váradi Ildikó pedig gyermekeit átölelve elmosolyodik.

VÉGE