Az új cím

Tolnai Simon füzetes vállalatban adott ki egy képes világtörténelmet, népszerü modorban megirt nagy müvet, főképp az ifjuság és a nép számára. A vállalat több fiatal történettudóst és irót foglalkoztatott, mindegyikre rábizván egy-egy korszak megirását.
Egy kiváló fiatal tudós a régi Róma történetének megirását vállalta el és elkészülvén munkájával, a kéziratot megmutatta dr. Mikes Lajosnak. Mikes lapozgatott a kéziratban és először is a fejezetek cimeit böngészte végig. Egyszerre csak megakadt a szeme az egyik fejezeten, mely a régi Róma ledérerkölcsü nőiről és azok életmódjáról szólott. A fejezetnek A régi Róma hetérái volt a cime.
– Barátom – mondotta – ez a cim nem maradhat meg! Elvégre ez a mű az ifjuság számára is készül. Meg kell ezt a fejezetcimet változtatnod!
– Igazad van! – mondotta a fiatal tudós. – Hogy el ne felejtsem: mindjárt meg is változtatom.
Vette a kéziratot, kitörölte a kérdéses fejezet cimét és helyébe irta:
Családi élet a régi Rómában

Asszonyi logika

Szomaházy István lakásán, amikor hazatért a nyaralásból, felesége, – amint gondos háziasszonyhoz illik – nagytakaritást rendezett és a többi közt alaposan felhánytorgatta az ura könyvszekrényét. A könyveket kéziratok közé keverte, a kéziratok mellé kefelevonatokat tett, novella, ujságcikk, humor és komolyabb dolgok, mind összekeverődtek. Szomaházy másnap rémülten veszi észre az asszonyi rendcsinálást és szelid szemrehányást tesz a feleségének.
– Látja, látja – mondja – mindent összevissza dobált a szekrényben.
– Az lehet – felelt az asszony – de nem baj, hisz minden a szekrényben van.
Szomaházy egy szót sem felelt, megvárta, mig a felesége elmegy hazulról. Akkor kinyitotta a felesége fehérnemüs szekrényét és abban mindent össze-vissza dobott, akárcsak a felesége az ő könyvesszekrényében. Szomaházyné másnap rémülten veszi észre a pusztitást. Éles asszonyi logikával nyomban eltalálta, hogy ez az ura boszumüve. Azért is fölkereste a férjét és nem éppen olyan szeliden mint az tette, panaszkodni kezdett:
– Mit csinált? Micsoda rendetlenség ez! A drága csipkéimet össze-vissza dobta. A selymet összegyürte. Bársonykalapomat tönkre tette.
Szomaházy mosolyogva válaszolt: – Azért ne haragudjék édesem. Hisz minden a szekrényben van.

Az elismerés

Késő éjszaka ült egy magas szőke ur egy Andrássy-uti kávéházban és leveleket irt. Már vagy a tizediket irta, amikor odalépett hozzá Szép Ernő s rászólt:
– Mi az, pajtás?
– Hagyj békén, – mond a másik – leveleket irok…
Szép fölületes pillantást vet a száritási célból szétrakott levelekre és megdöbbenve látja, hogy ahány levél, annyiféle irás. Az egyik hajszálfinom női irás, a másik vaskos férfi-irás; volt köztük arisztokratikus szarkaláb-betü, egyszerü szobalány-kézirat és a többi.
– Mi ez? – ismétli Szép a kérdést ámulva.
– Hagyd – felel keserüen a levéliró – a lapomnál nagyon üldöznek. Nem ismerik el a tehetségemet. Ma nagynehezen kiadták a tárcámat és most elismerő leveleket irok a szerkesztőnek – a közönség köréből.

Forrás: A magyar humor. Tréfák, humoreszkek, vidám jelenetek. MEK