Bajor Andornak van egy remek karcolata, melynek alapötlete, hogy ha egy űrlakónak el kellene magyarázni, milyen az ember, egy széket kellene kilőni, és máris megértené. Az ember nem más, mint testbe szorult hatalom- és pozícióvágy.
Tegnap felhívtam egy remek karikaturistát, hogy előadjam ihlető gondolatim. Zseniális rajzai közé felvehetne egy olyant, melyben az ember LEGYINT. Úgy látom ugyanis, a hatalomvágy mellett a legyintés lett az ember lényege. A járvány terjedéséről szóló hírek alatt: rengeteg röhögő ikon. A halottait bejelentő cikk alatt: röhögő ikonok. Afganisztán: röhögő ikonok. Az ikertornyok évfordulója: röhögő ikonok.
Lélegeztetőgép? A kommentelők pukkadnak meg a röhögéstől. Maszk? Akkor röhögnek csak igazán. Szabályok? Folynak el. Baleset? Görcsökben fetrengenek. Szegénység? Igazán nem bírják már tovább. Rég nem szórakoztak ennyire.
A karikaturista nem vette fel, de élek a reménnyel, hogy magától is megihletődik, hiszen a világ valósággal szállítja a legyintés gesztusait, záporoznak az emberre.
A szék mellett tehát egy legyintést is ki kell lőni. Szegény űr…

Forrás: szerző FB-oldala