Írói intimitások (3)
A hypochonder.
Egy hypochonder iróról szól ez a történet, aki a világ összes betegségei boldogtalan birtokosának képzeli magát.
Állandóan orvosi könyveket olvas, hőmérővel jár és mindig méregeti a hőmérsékletét, a tárcája tele van receptekkel és ha náthát kap, azzal a tudattal fekszik az ágyba, hogy tüdővésze van.
A képzelt betegek e diszpéldánya egyszer halotthalvány arccal rohant be a házi orvosához, akit hetenként háromszor fölkeresett és remegő ajakkal konzultálta:
– Kedves jó doktor ur, képzelje csak, két nap óta ugy eszem, mint a farkas és ugy alszom, mint a bunda: vajjon mi bajom lehet?
Egy finom ebéd.
Karinthy Frigyest vidéken jártában meghivták ebédre egy uri házhoz. A hangulat meglehetős vidám volt, az ebéd azonban nagy meglepetésre mindössze két fogásból állott és egyik vendég reményeit sem elégitette ki.
Amikor felkeltek az asztaltól, a házigazda mosolyogva néz végig ifju vendégein és igy szól:
– Aztán legyen máskor is szerencsénk ebédre.
Az elmés iró savanyu pillantást vet a kis ebéd maradványaira, s igy szól:
– Kérem, akár mindjárt.
Az uj óra.
Ady Endre, aki sokáig nem valami kitünő anyagi körülmények közt éldegélt, egyszer végre – aránylag – nagy pénzhez jutott. Első dolga volt elmenni egy óráshoz. Esztendők óta vágyakozott egy szép svájci óra után s most elérkezettnek látta a pillanatot, hogy végre meg is vegye.
Hosszasan alkudozott az órással, s végül megegyeztek. A boltos nagy tisztelettel beszélt vele, s nyolcvan forintért adta oda neki az órát, mondván:
– Másnak kilencven, de uraságodnak nyolcvan, mert nagy bámulattal olvasom gyönyörü költeményeit.
A költőnek ez nagyon jól esett és kifizette a nyolcvan pengőt. Amikor azonban az órás a pénzt megkapta, kissé hidegebb hangon kezdett beszélni. A költő pedig faggatta:
– És meddig jár egyfolytában ez az óra?
– Egy napig.
– És hányszor kell felhuzni napjában?
– Egyszer.
– És mikor kell felhuzni?
Most már dühös volt az órás. Türelmetlenül mondta:
– Reggel!
– Hm, – szól a költő. – Este nem lehet?
Az órás végleg kiesik a flegmából:
– Nem.
– Miért?
– Mert akkor uraságod részeg szokott lenni.
Forrás: A magyar humor. Tréfák, humoreszkek, vidám jelenetek. MEK