Marin Sorescu: Lajtorja az égbe (Scara la cer)
Egy pókfonál
Lóg a mennyezetről.
Éppen az ágyam fölött.
Minden nap elnézem
Mint ereszkedik lejjebb, lejjebb.
Már létrát is
Küldenek az égbe – mondom
Fentről eresztik alá.
Bár rettenetesen lefogytam
Csak szelleme vagyok annak aki voltam
Azt hiszem a testem
Mégis túlságosan súlyos
E törékeny lajtorjához.
– Ó, lélek, csak utánad.
És lábujjhegyen!
Cseke Gábor fordítása
Forrás: Kölcsönsorok 2
Pusztai Péter rajza