Angyalokká válhattunk volna.
Igen ám, csakhogy képzeletem
súlya is meghatározatlan,
szóval belül dekadens vagyok,
mint a zsoltár – mint az ólombánya.

Érzelmeim görbéje, mint a láz
skizofrén vonala – össze-vissza,
le és fel zuhan, kapaszkodik,
nejlonzacskóban viszem hazáig
színeim világát nap nap után.

ha megköveztek, továbbindulok –
kérek egy üdvös penitenciát.
Süvölt bennem az ősz téli huzata,
lebontom magam reggeltől estig,
mint egy rebellis, eretnek imaház.

Forrás:Lenolaj.hu