Szívdobbanásnyi az este árnya,
talán eltévedt madárnak szárnya,
most még a hallgatag Hold sem látszik,
felhők felett csillagokkal játszik.

Míg szél feszül a szemre és szájra,
az összes megtépett, színes ágra,
felhabzik tengernyi apró tócsa,
kicsi gyermeklábak vágya-álma.

A szeptember pedig úgy átoson
minden kis falun és nagy városon,
hogy hajolnak utána mind a fák,
vagy csak a pergő esőt bámulják.

Én nyarunk ízét viszem magamban,
bőröm őrzi kabátba takartan,
hogy szép aranyparton ezüstcsendben,
megmaradtunk örök szerelemben.

***

http://lenolaj.hu/…/szuhay-havas-marianna-szeptemberi…/