Apám félszeg volt.
Munkából érkezve
gyakran elnyomta az álom,
enni sem maradt ereje.
Anyám szinte csak
a konyhában lakott.
Nem volt mikrósütője,
sem mosogatógépe
s néha kihallatszott
fullasztó köhögése.
Ő éjfélkor került ágyba
és sötétben vetkőzött,
ne ébressze fel apámat.

Ritkán és félmondatokban
beszéltek egymással
s az úton már nem jártak
kart karba fonva,
de mikor telefonáltam,
hogy eladták fejem fölül a tetőt
s most zuhog rám az eső,
egyszerre mondták a kagylóba:
a kaput mi nem zárjuk be soha.