A Napsugárnak

A macskánk, Cicus, a szürke,
Este besurrant a csűrbe…
Reggel: lássatok csak csudát:
Hat egészséges kiscicát!



Miután ott visszautasították,

A Haza Sólymainak

Hasznos madár ám a sólyom,
Bár csőrében nincsen ólom,
Mégis irtja mindamellett
A rágcsálót, az egeret.
Akár Cicuskánk, a szürke,
Aki besurrant a csűrbe,
S reggelre meglett a csuda:
Hat kiscuca!
Akarom mondani: cica.
De ebből ne legyen vita,
Hisz azt tudja minden gyermek,
Hatszorosan, hétszorosan
Szárnyalják túl, egyhelyt ülve,
A sokéves egértervet!

***

Az Ifjúmunkásnak

Költő vagyok, hát érdekel
A macskánk s a világ képe.
De nem a költészet maga.
Éljen hát József Attila.
Te költészet, én letegezlek,
s ha nem tetszik, hát meg is eszlek,
és addig-addig igazítlak,
míg a szerkesztők kijavítnak.
Mert a macska is írhat verset,
és díjul sok egeret nyerhet.
És aki ilyen szépen landolt,
kaphat egy (vagy két) békacombot.

***

A Korunknak

Well, önismeret,
megismegmeret,
-lógia!
Rég ismerem én Gáll Ernőt!
Balogh Edgárt!
Hát mit szövegeljek, Aradi
Jocó úgyis jobban tudja —
— most már —
hét macskám van — hálistennek ön-
ismerik közelről egymást.
S aki a vízen átment,
annak se mondok áment.
Lovashajnallal parton
annyit se mondok, pardon.
Vagyok Szőcsnél különb egyed,
ha ezt nem is tudja Egyed.

(Új Élet, 1982/4.)

Beküldte: Bölöni Domokos