Bölöni Domokos böngészője

A TISZAI HAL, AZ MIND SIKET

Móricz Zsigmond:
— Karácsonykor letettem a dohányzásról, húsvétkor a húsevésről, pünkösdkor a tejről és a tojásról. Szóval teljesen lemondtam állattársaimnak és termékeiknek a fogyasztásáról. Fűevő lettem.
— Miért, Zsiga bátyám ?
— Kiábrándultam belőlük.
— A gyomrod?
— Ezt csak regényben mondhatom meg. De nem a gyomrom. hanem a szívem. A hal az egyetlen állati lény, amit megeszem. Annak két olyan kvalitása van, ami elválasztja az embertől. A hal süket és néma. Mikor a szentesi pap arról prédikált a templomban, hogyan gyűjtötte Szent Ferenc a tengerparton maga köré a halakat, a szentesi paraszt kijőve a templomból ígv szólt: — Nem tudom, hogy micsoda halak voltak azok, de azt tudom, hogy nem tiszai halak voltak, mert az mind siket, az anyja istenit.

Szitnyai Zoltán
Színházi Élet, 1937/52

MIT KÉRDEZETT A HÜLYE?
 
Gózon Gyula meséli a Kövessy-várban:
— Volt egyszer egy király, akinek két fia volt, egy okos és egy hülye. A király, közeledni érezvén halálát, behívatta magához az okos királyfit, és így szólt hozzá:
— Édes fiam, én nemsokára meghalok. Rád hagyom az ország kormányzását, a pénzverdét és a birtokokat. Azután a hülye királyfit hívatta magához.
— Édes fiam, én nemsokára meghalok. Tiéd legyen a családi kincsesláda, a ménes és a két srumli.
Peti Sándor, aki előrehajolva figyeli a mesét, érdeklődve megszólal:
— Micsoda?
Mire Gózon:
— Ezt kérdezte a hülye is.
 
Színházi Élet, 1937/51

2021. szeptember 30.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights