Szente B. Levente: A közös semmi beszéd
mi megteszünk minden tőlünk telhetőt –
így kezdődik minden
így telik évekig emberöltő ideje
kinek vagy minek már senki sem érti az egészet
folytatódik a cirkusz se eleje se vége hossza
a körmönfont üres beszédnek
ha bár felének a fele lenne igaz
meg kell hagyni szép ficsúrt mind
elsősorban kiemeli őket a méregdrága öltöny
mondjuk egy igazi gerinceségből fakadó őszinte jellem
nem nem hiszem azokból a szürke arcokból
ilyesmi hogy kiviláglana átsütne lejönne onnan
hihetetlen de ilyen nincsen
mellesleg a közéletben láthatatlanok
fenemód más energiával élnek mert beszélni
ha nem is szívesen a televízióban
csak a mikrofonok előtt mernek
ott szívesen tetszelegnek
fáradhatatlanul szajkózzák a másoktól hallottakat
a nagyobb kutyák által előre gyártottakat
kicsomagolják azt majd ismét becsomagolják
észre sem vesszük velünk szépen lassan megfizettetnek
mindent a torkunkon legyúrtakkal
hónapokra bebiztosítsák így magukat
ha kitalálnak véletlenül valamit
utána síri csönd sokáig
rettenetes lehet rájönni arra
üres járattal messzi nem tanácsos
a közlekedés – de miket beszélek
amilyen a nép olyan a vezetőség
hát nem csodálatos eme emberileg eléggé
elmaradott természet falcs és hamis leképezése alatt
nekik s nekünk csak ennyire tellett –