Nagy Anna: Hívogat
Világnyi tereken egyedül
Hol a természet kedvtelése
Fűzöld bársonyt borít a tájra
A nyár halálos táncát járja
Míg az ősz tercelve hegedül.
Tánc és dallam lelkemben éled
Hol a magány csak enyém lenne
A tágas síkon, zúgó szélben
Bízzad sorsod a véletlenre
Hol a távolságot nem féled
A létra cédrus, égigérő
A táj peremén, mindig messze
Csúcsán rálátok életemre
Múló év hozza közelebbre
Hívogat egyre. Sokat ígérő.
Budapest, 2021 szeptember.
Pusztai Péter rajza