Bajor Andor születésnapjára

nemrég épp téged emlegettelek
hogy humoromnál legyek míg lehet
bár végső soron az lenne a szép
ha mindig fújna fel a nevetés
és lebegnék míg érném az eget

ez nem mindig van de ha szárnyalok
ha izzanak bennem a tárkonyok
akkor te vagy itt édes Bajorom
ülsz mellettem a buta halmokon
s nem nyomnak agyon szorgos fátumok

míg nem alszik el az éjjeliőr
amíg a vadasmártás a primőr
s körülöttünk a valdemárok
addig lelkem víg malomárok
poros medréből pascallal kitör

Forrás: szerző FB-oldala