Hadnagy József: Pókember
Közhely, de sokszor szíven üt:
Csupán annyi az életem,
amennyire emlékezem
magánemberként s mindenütt.
Nincs olyan, hogy történelem
(elfelejtjük azt is, ami
tegnap volt, mert rossz hallani).
Freskó az, amit a jelen
a valóságként föltálal,
mint csillagokat a sötét.
Nézegetem múltam körét
kora őszi űrön által –
én vagyok-e, és jól látom,
pókember egy hold-fonálon?…
2021. 09. 28.
Pusztai Péter rajza