(Komplementer vers Matilde Camphilo Lisszaboni városkép című szövegére)

N. egy hete töltötte be a nyolcvanat.
Azóta nem borotválkozott.
N. aki teát iszik egy csorba bögréből.
Rajta felejti ág-bogos ujjait.
Szivarra gyújt és a falra akasztott képeket nézi.
Öreg, ki házipapucsban csoszog a négy fal mentén.
Leteszi valahova a bögrét. Körmével kaparja
a légypiszkot egyik nagyapja homlokáról.
Öreg, ki egy akácos útra gondol.
Mélyeket lélegzik, bámulja a mennyezetet,
akárha felhőtlen eget.
N. egy hokkedlin ül, szemben a keleti fallal.
Nézi félrebillentett fejjel a lányt,
akivel sétált az akácos úton.
Ujjai közt érzi a selymes bőrt.
N.ki rozsdás késsel szeletel almát.
Összeszorul a torka. Kiköpi a megrágott falatot.
Reszkető állú öreg a tükörben.
Végigsimít borostáján.
Öreg, kinek hirtelen kiesik kezéből a tükör.
Vetkőzni kezd:
előbb a nyűtt gyapjúszvetter, majd ing, posztónadrág, gatya.
Végül lehántja magáról a bőrt mint almahéjat,
a petyhüdt izmokat, hasáról a maradék zsírt.
Öreg, ki a csontokat fejti le, a zsigereket, meg a kékeslila ereket.
Halomba rak mindet. Rendet tesz.
Most már nyugodt.
Öreg, ki egyszál nyíl, ég felé fordítva.

*Megjelent 2021.szeptember 30.-án a Brassói Lapok idei 39.számában