A kávéban a fő a rítus,
hogy elindulhat a napom,
hogy ismét van egy alkalom,
hogy elinduljon a napom:
ha már fel kell ébredni, tus!
Póló, nadrág, kis reggeli,
előre-hátra tolatok,
és írok, aztán olvasok,
előre-hátra tolatok,

hagyom a napot zengeni.
Színész-sorozat, fordítás,
vagy épp egy készülő regény –
a kávé maga a remény,
vagy tán egy készülő regény:

az élet maga, semmi más.
És mindenfelé készülődés:
Látó, egyetem, ez meg az,
egyfajta télben is tavasz,
és a tavaszban is tavasz –

s azért nem kevés fészülődés.
Ez mind a kávé: egy meg egy,
meg kettő, no, esetleg három,
de az már ott van a határon!
Hogy ha már kettő, aztán három,
onnantól minden egyre megy.

Forrás: szerző FB-oldala