A családi orvosom kipatriálta magát Kandába. Helyébe egy P. nevű doki került. Elmentem hozzá EKG-ra, meggyőződni, hogy működik-e a motor, ugyanis van egy (kezelhető) magas vérnyomásom. No, illedelmesen köszönök neki. Nővér nincs mellette. Szépen fogad. Román létére magyarul beszélgetünk. Kérdezi: – Uram, a surmankója még áll?
Én mókás vénember vagyok, igyekszem mindig szinkronban lenni a
hozzám beszélőkkel.
– Igen – feleltem. – Ha a fejemre állok, akkor más pozíciót vesz fel.
A doktor elnevette magát. Láttam, gondolkozik valamin, majd románul szólalt meg.
– Şi înţepeneşte? (És megmerevedik?)
– Igen, ha a darázs megcsípi. (Ezt románul is megmagyaráztam neki.)
Úgy kezdett kacagni, hogy a könnyei is kicsordultak az asztalára.
Ahol is egy félig kiivott konyakos üveg csillogott. Később megkérdez-
te:
– Gyakran csípték meg darazsak?
– Sajnos, igen. Amikor például május elején Pókakeresztúron kapáltam a kukoricát, bő szárú rövidnadrágban, hát bizony megmarta a
surmankómat egy fene darázs…Mintha tüzes parazsat tettek volna rá,
úgy sajgott!…Kínomban aztán eszembe jutott, hogy közel a zöldségesünk, na ott egy jó marék petrezselyemmel alaposan bedörzsöltem a csípés helyét, s attól aztán valahogy csitult, majd meg is szűnt a fájdalom.
Az orvos figyelmesen hallgatott. Itt az ideje, gondoltam, hogy rátérjek jövetelem céljára. Nincs benn a nővér, szabadkozott kedvesen. –
Különben is, maga olyan jól néz ki, hogy ha megiszik velem egy pohár jóféle konyakot, az biztosan lenyomja a vérnyomását.
Nahát ez meg is történt. Kölcsönös tisztelettel váltunk el. Bár én még
sokáig csodálkoztam a gyógyításnak ezen a furcsa módján…Május végén hallottam róla korábbi betegeitől, hogy – meghalt. Vér-
rákja volt, azért ivott olyan nagyon. Jó orvos volt, mondották. Isten nyugosztalja.
És a humorérzék sem hiányzott belőle.

Farkas Domokos (1935–2020) Görgényüvegcsűr, Szászrégen

*Forrás: Aranypálca.(Humoros rövidpróza-gyűjtemény). Juventus Kiadó, 2021. Marosvásárhely. Szerkesztette: Bölöni Domokos