A szerző grafikája

– szonett a rendezőhöz –

Egy ütött-kopott biliárdasztalon
gördülünk, koccanunk céltalanul,
a térbe idomult idő tanul
befutó szerepet. Se kár, se haszon.

Valami elbomlik, aztán felépül
a színen. Habarcs, téglatörmelék,
csonka zsámoly és a többi kellék
tart össze. Mi nem vész el, átlényegül.

A dalárda elhanyagolható,
ez odú, ez fészek, ez bányató,
az új epizód régi tegnapba taszít.

A teremtés baromi ösztön. Ó,
néma nullpont, mellőzött origó,
mégis csak szerettél valahol valakit.

2021. október 2.