Dávid fiamnak, negyedik fia születésének napján

Az élet egy nagy kerék, kivilágított
és kivilágítatlan fülkék forognak
föl a ködös csillagokig és le a dohos,
penészes, nyirkos pincemélyekig,
senki sem mondhatja, hogy
mozdulatlanságra ítélve tengeti
napjait, az idő egyazon síkjába zárva
forog a láthatatlan tengelyen mindenki,
újszülöttek szállnak be anyjuk tejillatú
mellén, ilyenkor jókívánság-pillangók
szállnak szívről szívre, pohár koccan
a csend mámorral telt kristályfalán,
és könnyű álom ezüstszárnyain
érkezik a jövőre nyíló hajnal,
fiatalok, középkorúak, öregek,
aggastyánok, egészségesek
és betegek szállnak ki,
amikor lejár a jegy, ilyenkor
egyensúlyát vesztve inog,
recseg-ropog a szerkezet,
ilyenkor egyeseket mélység-,
másokat magasságiszony láncol
szorosabban a székhez, aztán
meglódul és suhan tovább,
föl a Tejúton túli égig és
le a háborgó magma-bugyrokig
a végtelen szeme – az élet…

2021. 09. 16.