A tervszerű felfejlesztés érdekében hadiállapotot hirdettek a mezőgazdaságban. A szövetkezetközi társulás (C.U.A.S.C.) gazdaságait T. ez-
redes szerencsélteti gyomrozásban. Operatívan.
Délután két óra. A stáb Nyárádmagyarósra érkezik. A slepp: min-
denhez értő „szakállomány” a megyei mezőgazdasági igazgatóságtól. Élén persze a szigorú katona. Kénytelen-kelletlen csatlakoznak a helyi notabilitások is. Irány az állattenyésztő farm.
Köpeny, sisak – nuku. Minek? Az építmény baleset-veszélytelen, elcsúszni, azt lehet. Elkelne a gázmaszk is. Nem kimondottan patikaszagú az atmoszféra.
Három istálló. Közöttük tengelyig érő, „barátságos” sár. Az első istállóban D. Sanyi a nappali szolgálatos. Idő előtti elhalásra ítélt, tüdőbeteg
öreglegény. A bűzös istálló a szanatóriuma. A falu hóbortosnak tartja.
Üres tejeskannán üldögél, egykedvűen eregeti a füstöt. A stáb megjelenésére szeme se rebben. A tehenek apatikusan hevernek, egyik-másik
nyög, mintha sóhajtana. Hja, elromlott az önitató.
A stábból előbb egy szobatudós áll az öreglegény elé.
Maga ki?
Én? A napos.
Hogy mer itt cigarettázni?
Pipáznék, mint a nagyapám, de nincsen pipám. Aztán az ma már nem is olyan nagy divat.
Miért folyik a tehenek taknya?
Nincs zsebkendőjük.
Miért ganésak a fülükig fel?
Nem volt gyerekszobájuk.
Ott a széna az orruk előtt, miért rágják mégis a fogukat?
Ezek kérődző állatok, elvtárs.
Azzal a sovánnyal az ajtónál mi van? Alig mozog a horpasza.
Az? Az most vette fel az utolsó kenetet. El lesz szállítva nemsokára.
Hová viszik?
Városnézőbe. A munkásosztálynak.
Ott fekszik a többi tehén is, hadd lám, kiáltson nekik.
Marhák, vigyázz!
Miért nem állnak ezek talpra? Valami bajuk van?
Kapná maga is azt a „fejadagot”, amit ezek, hadd lám, hogy vágná magát haptákba.
Na, ezzel nincs mit kezdeni. Irány a másik istálló. Igen ám, de… A vezetőség gyorsan mocsárpallót fektet le deszkákból, azon halad a díszes társaság óvatos daruléptekkel.
Az istálló – üres. Csak a szú perceg odaadó hűséggel. Az ezredes elvtárs a noteszét konzultálja.
Hol a többi tehén? – pattog a kérdése.
Hát…az a helyzet, hogy a többi kint van a legelőn. A szájvánban – hebegi a téeszelnök.
S a borjak? Azoknak is van szájvánja?
Azokat fakalickákba tettük…
A szabad ég alá, ilyen sárba?
Ott egy kicsit emelkedettebb a hely…
A fakalitkákban ott kókadozik egy-egy borjú. A reménybeli hízónemzedék. Két napja, hogy se tejpor, se táptakarmány. Amint megpillantják a rangos delegációt, rázendítenek. Ilyen kórus se dalolt még az ezredes elvtárséknak.
Valósággal elmenekülnek az éhes állatok elől. Vissza gyorsan a gazdaság székházába. Parancsnoki ülés. Komándáment.
Hogy állnak a tejtermeléssel?
Valóban, dadogja az elnök, az elvtárs helyesen emeli fel a problémát…Há’, avval az a helyzet, hogy izé.
Gura! Pofa be! – udvariaskodik a parancsnok.
Aztán rövid gondolkodás után meghozza a Ceaușescut is méltán überelő döntést.
– Elrendelem: mától kezdve, este kilenc órától hajnali ötig: éjjeli legeltetés minden farmon! Végrehajtani! Egzekutárjá!

Marton Jenő tanító, Márkod

* Forrás: Aranypálca. (Humoros rövidpróza-gyűjtemény). Juventus Kiadó, 2021. Marosvásárhely. Szerkesztette: Bölöni Domokos