Farkas József György: Almásy László – Bernstein (Borostyánkő), Salzburg, Kairó, Hollywood
Cikksorozatunkban nagy számban szerepelnek hazánk fiai, akik nevét szobrok, emléktáblák, utcanevek, sőt éppen egy hegycsúcs (Reguly), vagy egy kolibri (Xántus) őrzi. Olyan azonban, akinek a hírét egy Oscar-díjas film repítette világgá, csak egy van: Almásy László (1895-1951), „a sivatag hőse”.
Pedig a nyugat-magyarországi (ma Burgenland) Borostyánkő (Bernstein) várában született Almásy László Ede a játékfilm világsikere előtt is nemzetközi hírnévre tett szert. Eseménydús, olykor életveszélyes kalandokban bővelkedő pályafutása számos állomásán állíthattak volna neki emléktáblát – de ez idáig nem történt meg, kivéve születése és végső nyugodalma helyét. Az érdi Magyar Földrajzi Múzeum kertjében álló mellszobra Domonkos Béla alkotása.
Arisztokrata felmenői példáját követve hősünk is korán kezdte mozgalmas pályafutását. Diákévei alatt, 1909-ben egy újságban látott repülőgép után épített vitorlázó repülőgépet, amellyel egy kőbánya faláról elrugaszkodva tíz métert zuhant, de ő bordatöréssel és kisebb sérülésekkel megúszta. 1911-ben az Aero Rt. egyik Blériot típusú motoros gépével már repülhetett is a Rákosmezőn. 1911 és 1914 között a London melletti Eastbourne-ben műszaki képzést kapott.
Az első világháborúban az orosz, majd olasz fronton teljesített szolgálatot megfigyelőtisztként, majd pilótaként a Monarchia légierejénél. A háború végeztével részt vett az elűzött IV. Károly magyar király sikertelen visszatérési kísérletében, az úgynevezett királypuccsban.
Már Angliában elkezdett érdeklődni Afrika iránt. Sógora, Esterházy Antal társaságában 1926-ban indult autóval Alexandriából, és a Nílus mentén egészen Kartúmig jutottak, majd átkeltek a Libiai- és a Núbiai-sivatagon, mintegy háromezer kilométert téve meg négy keréken. 1929-ben Kairóban repülős-iskolát létesített, ezzel megteremtette Egyiptomban a sportrepülés alapjait. Később róla nevezték el a Héliopolisz melletti, általa 1932-ben létrehozott Al-Máza sportrepülőteret (ma Al Maza néven nemzetközi légikikötő). Magas körökben már akkor felismerték, hogy Almásy feltárja Afrika addig ismeretlen részeit, munkája felbecsülhetetlen földrajzi és főleg stratégiai szempontból.
Almásy László első repülős felfedező útjára barátjával, Zichy Nándorral indult 1931-ben Mátyásföldről. Életveszélyes légi és földi kalandok után 1932. május 1-jén tette első jelentős felfedezését, amikor megtalálta a Zarzura oázist. A helybeliek ekkor adták neki az Abu Ramla (a Homok Atyja) nevet (ami bernsteini emléktábláján is olvasható). 1933-ban Almásy a Líbiai-sivatag Ain Dua sziklabarlangjaiban mintegy nyolcszáz, fehérrel, vörössel, barnával és sárgával színezett állatalakot és feketével ábrázolt emberformát talált. Fényképek és vázlatok százait készítették, a barlangokban talált kőszerszámokból is több ládányit gyűjtöttek össze társaival.
Almásy László számolt be először arról, hogy a Nílus egyik szigetén, Vádi Halfa közelében egy „magyar” nevű berber törzs él, amelynek tagjai állítólag II. Szulejmán szultán serege által összefogdosott magyar hadifoglyok, majd katonák leszármazottai. A ma is létező törzs tagjai magyaraboknak nevezik magukat.
1939-ben kitört a második világháború, s a németek olyan segítséget kerestek, aki jól ismeri a sivatagot. Almásy ekkor a magyar légierő kötelékében teljesített szolgálatot. 1941-ben a német hadsereghez vezényelték, és tartalékos tisztként a Rommel által vezetett Afrikakorpshoz került, ahol mélységi felderítőként elért sikereiért a Vaskereszt kitüntetésben részesült.
Budapestre visszatérve viszont szerepet vállalt a zsidók mentésében, lakásában 1944 novemberében több üldözöttnek is menedéket nyújtott. A németektől kapott egyenruhát és kitüntetéseit viselve zavarta el a razziázó nyilasokat. (Ma lakásában mecset működik.)
A háború után Almásyt háborús és népellenes bűncselekményekkel vádolták (Rommel seregénél Líbiában című könyvét fasiszta propagandának minősítették). Ő a Rommel melletti szolgálatot elismerte, de a háborús bűnöket tagadta. Végül Germanus Gyula orientalista tudós vallomásának köszönhetően mentették fel, ám lakását elvesztette, menekülnie kellett. Ismét eljutott Egyiptomba, ott Kairó Zamalek nevű városrészében sportrepülés-oktatásból, valamint sivatagi túrákból biztosította megélhetését. 1951-ben autókat vitt Ausztriába javításra, útja során súlyosan megbetegedett, amőbás vérhastól a májában kialakult tályogok és egyéb károsodások végül életét követelték. Sírhelyén Salzburgban a magyar Aviatikai Alapítvány és a Magyar Repülőszövetség 1994-ben márvány síremléket emelt. Halálos ágyán értesült arról, hogy megtették az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává.
Bár róla nevezték el a sivatag egyik hegyét is Gebel Almazi–ra, széles nemzetközi ismertségét Az angol beteg című játékfilm hozta meg, amelyben a címszereplőt Almásy Lászlóról mintázták. Az 1996-ban készült, kilenc Oscar-díjas brit-amerikai film – Anthony Minghella rendezésében – egy szerelmi történet keretébe ágyazva mutat be részleteket Almásy életéből, az általa felfedezett sziklafestményekről és a háború előtti Egyiptomról. A főszerepeket Ralph Fiennes (gróf Almásy László) és Juliette Binoche (Hana) játszotta. A film alkotói felhasználtak ugyan sok életrajzi adatot, ám a film szerelmi szálát megkérdőjelezi Almásy homoszexualitása. Ez végképp a 2010-es években vált bizonyossá, amikor számos, férfiaknak írt magán szerelmeslevele került napvilágra Németországban.
John Bierman, a BBC korábbi külpolitikai újságírója könyvében (Almásy László titkos élete. Az igazi angol beteg címmel (The secret life of Laszlo Almasy: The Real English Patient) többek között azt állítja, hogy Almásy nem grófi származású, kollaborált a nácikkal, és nem volt semmilyen nővel viszonya. Szerelme valójában egy Hans Entholt névű német katona volt, aki a második világháborúban elesett.
Nagyon köszönöm Kubassek János segítségét.
Pusztai Péter rajza