(„Az ember magamagára
zuhan-koppan miként kőre kő” – Kiss Dénes: Éjszaka)

a kiskirályok nem szeretik
ha a régi pór-létre őket emlékeztetik
miután a folyton leporolt színpadra lépnek
derül ki valahányszor röpke öt éves kárászéletük alatt
olvasom egy korabeli újság kivágásban

természetesen nem hajlandóak elfogadni
azon tényt sem hogy amikor jön a számadás
– mert előbb vagy utóbb jön – írja a cikkíró

marad a hajbókolás hiszen ez az utolsó mentsvár
mármint akasztás előtt ugyebár
és ilyenkor mintha fenemód gyorsan tisztulna ki minden
főképpen ama régi kórkép pórnép emlékezet

ha azt mondom – „akasztófa”
nem csak az új világ a régi is
szentül hiszi ez minden kétséget kizáróan
egy igen csak beszédes ahogy manapság nevezik
posztmodern műalkotás

vannak akik csak annyit fűznek hozzá
no comment!
aztán keresztet vetnek csöndes hitetlenek módjára
hörögnek még egy keveset
úszni kell – mondogatják – ki erre ki arra
hurokból hálóba jól tudják
ennyit tanítottak a jöttment évszázadok
mutogatni fontosabb egymásra

s a szétterülő piszkos árral prüszkölve tovahömpölyögnek
lehet immár örökül mint az arcul csapott hasonmás

ki tudja jön-e holnap ami elhozza a megtisztulást
kérdezgetik egymást önfeledten
a nevesincs áradat fölött bámészkodó pénzistenek

a kiskirályok nem szeretik
ha a régi pór-létre őket emlékeztetik.

1. Skandikamera:
   2021. október 6. 17:21

   „…röpke öt éves kárászéletük alatt
   olvasom egy korabeli újság kivágásban”

   Az „újságkivágás” – egybeírva – nem döcögtetné annyira a szöveget.

   Biztos, hogy „kárászélet”? Nem „kérészélet” akart lenni?

   :-)