Nyárádmenti Péter kőműves, szobafestő és mázoló egy reggelen így szólt munkatársához, Marasmenti Pálhoz:
– Te, haver! A nagyobbak már voltak, ideje nekünk, legkisebbeknek is elindulni szerencsét próbálni!
– Te tudod, te vagy a nagyabb – hümmögte Pál.
Legelébb Micikéhez, az Egy-dolgozik-három-nézi építkezési tröszt titkárnőjéhez fordultak tájékozódni. Micike ugyanis éppen akkoriban tért haza az arab kávéfőzés tapasztalatcseréjéről. Ő igen hatékonyan adta át tapasztalatait és jelentős mennyiségű arab kávé, 4 aranygyűrű és 2 méter aranylánc lett a jutalma. A vámnál javainak felét, bájainak egészét bedobva tért vissza szeretett hazánk földjére. A fiúk szájtátva hallgatták az úti beszámolót, majd mély lélegzetet véve, a tettek mezejére léptek.
Feltarisznyáltak két tyúkot, egy korsó kisüstit, és meglátogatták a főmestert. Leadták a tarisznyák tartalmát és két kérvényt, hogy kerülnének ők is a külföldön munkát vállalók jegyzékére. Miután mindhárman minőségi ellenőrzés alá vetették a kisüstit, a főmester biztatón szólt: – Mehettek, fiúk, de azért a vezérigazgatónak is kell tudnia a dologról.
Újból tarisznyáltak, most már egy libát és két korsó nyárádmentit, így kopogtattak a vezérigazgató ajtaja előtt őrködő kerub hölgy ajtaján. Semmi akadály, jött a biztatás, de azért Bukarestben a központnak is kell tudnia a szándékról.
Nosza tarisznyáltak újra egy bárányt, két tyúkot és két korsó küküllőmentit. A kérvényekre pecsét került, és eljött a nagy nap, az indulás ideje. Repülhettek az arabok földjére, Athénon keresztül.
Athénban hosszúra nyúlt a továbbindulás ideje. Nyárádmenti Péter
egy újabb ötlettel állt elő: – Te, komám, itt, Görögországban meg lehetne nézni valamit, már nem tudom, hogy mit, de valamit bizonyosan.
– Te tudod, te vagy a nagyabb – hárította át a kezdeményezés jogát Marasmenti Pál.
Elindultak a kijárat felé, ahol az őrző-védők éppen a kereskedelem legősibb formájával, a cserekereskedelemmel voltak elfoglalva, sajnos nem annyira, hogy Péterék szándékát észre ne vegyék. Az őrzők nem engedték ki, a védők nem engedték be, így a két utazó az ókori görög műveltség hiányával utazott tovább az arabok földje felé.
Módosítottak a munkamódszeren, így mindenki dolgozott, csak egy nézte, a megrendelő, de csak időnként.
– Te, Péter, van egy kis hézag – szólalt meg Pál egy alkalommal. Izé… ferde a fal! – Mondasz valamit, komám, legalább egy fél centit hibádzik fölfelé. Hívták is azonnal a nuibundarmerge munkavezetőt, aki haragra gerjedt. – Elment az eszetek, fiúk? Ugyan mit számít ez a kis ferdeség,
az arab észre sem fogja venni!
Elkészült a munka, eljött az átadás ideje. Elégedetten dörzsölték kezüket mindaddig, míg az arab meg nem érkezett, jobbján és balján egy-egy japán mérnökkel.
Lebontatták a ferde falat és minden mást, amit nem találtak megfelelőnek. Karácsony helyett húsvétra kerültek haza. A jövedelem sem volt annyi, mint amennyit reméltek. A kívánságlistáról kihúzhatták a feljegyzett tárgyak nagy részét, a főmesternek az aranyfüggőt, a vezérigazgató kerubjának a gyémántos gyűrűt, Micikének a jaspis nyakéket, Bukarestnek a toronyóra láncát.

Sigmond Eliz bábszobrász (1935–2019) Lemhény, Marosvásárhely

* Forrás: Aranypálca. (Humoros rövidpróza-gyűjtemény). Juventus Kiadó, 2021. Marosvásárhely. Szerkesztette: Bölöni Domokos