ÉNFELSÉGEM

Birodalma az államtól
köldökig sem ér.
Parancsolni magamnak
felségsértésnek számít,
bár én vagyok az
alattvalóm.

Én vagyok az udvaroncom is.
Hízelgek magamnak a
tükör előtt, bár saját
arcomról csak másolatokat
láttam. Nem lényeges,
de számít: nem nekem
való az egyeduralom.

MEGCSÚSZOTT A TÖRTÉNELEM

Mert a lejtők többsége
meredek. Megcsúsztunk vele
mi is. Útjába estünk.
Elsodort.
Egymásba kellett
kapaszkodjunk,
hogy megmaradjunk…
Még létezünk. Nem tudjuk,
mikor szabadulhatunk ki
a hordalékból.

NEM VOLT JOGOM

Tiltakozni fogantatásom
ellen, ahogy a fiaimnak sem.
Nem választhattam anyát,
apát, de megszülettem.
Megszoktam, hogy levegőt
egyedül kell vennem,
de jólesik, ha valaki fogja
a kezem, amikor járni akarok,
és alattam ez az egész bolygó
imbolyog…

Forrás: a szerző Szülőföldünk, szülőegünk (Magánbeszéd, tétova mondatokban) c. kötete, Juventus Kiadó, 2021.