Szonda Szabolcs költő, műfordító, könyvtárigazgató FB-oldalán olvashattuk vasárnap, október 10-én:

Régóta az életem része irodalmi alkotások átültetése anyanyelvemre, megosztásuk az olvasóközönséggel. Kezdetben saját kedvtelésből tettem, aztán az elmúlt, közel huszonöt év során egyre inkább komoly téttel bíró, folyamatos, hálás munkává vált. Ezért is örömmel vettem át tegnap a Romániai Írók Szövetsége Marosvásárhelyi Fiókjának és a Communitas Alapítványnak különdíját, „a román–magyar irodalmi kapcsolatok ápolásáért és román irodalmi művek hiteles magyar nyelvű tolmácsolásáért”. Biztatásnak és ösztönzésnek tekintem a további munkámhoz, köszönöm!
Gratulálok a társdíjazottnak, Andrei Dósának, aki magyarról románra történő műfordításaiért részesült elismerésben.

Miért jön a szomorúság? Miért les mindig
a ház sarkánál, szekrényből, az ebédlőben az asztalka alól,
polcon a könyvsorok mögül?
Miért oson be? Mi után kémlel?
Jók voltunk és szelídek. Velünk mi baja?
Miért mutatkozik barátunk szemében,
arcán, mosolyából a szeretett nőnek?
Miért, mi célból? Miért, hogy ébredéskor, reggel
mélyet sóhajtunk, és a semmibe meredünk? Mit keres
alvásunkban, álmainkban? Jók és szelídek voltunk.
Minket miért nem hagy békén?
A szélvédőre miért lapul rá mint vékony hártya,
miért lesz párás tőle a tükör az előszobában? Miért hatol be
vírusként májba, agyba, tüdőbe és hasnyálmirigybe?
Miért zúzza csontjainkat, fárasztja szívünket, miért
vastagszik tőle kezünkön az ér?
Jók voltunk, szelídek és jók,
szelídek voltunk… Tőlünk mit akarhat még?

Forrás: Macska-e a cica? Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2020. Fordította Szonda Szabolcs