Zajzoni Rab István: Költői tanács

Magyar, csak nyugatra ne pillants,
Csak nyugattól ne várd jövőd;
A föld egy alma s férges része
Nyugat. Oh hagyd e temetőt!
Nincs becsület ott többé, nincsen
Hő szeretet, nincs tiszta vér,
A szerelem legolcsóbb áru,
Sok pénz istennél többet ér.

Mely tudományt nyugat teremtett,
Erkölcstelenség magva csak;
Krisztus hitéből szív- és lélek-
Ölő eszközt faragnak.

Oh tekints kelet pálmáira,
Oh nézd a Kaukáz bérceit,
Nem görbült ott talpnyalásban
A test s mily erős bére a hit!

Ott sürögnek a harci ménen
Barnult vitézek szabadon,
És mindenik hű testvér hozzánk,
A nyelv, a jellem oly rokon!

S te, kinek szent kötelessége,
Kapcsot teremtni arra át,
Nyugattól vársz jobb jövőt, magyar,
S elámítod szegény hazád.

Melyen a perzsák, a hellének
És Róma hada megtörött,
Keltsd hamvából a szövetséget,
Mit önakarat eltörölt.

Hadd húzódjék vasfal az ezüst
Kárpáttól az arany hegyig,
Hadd legyen már a szittyák faja
Dönthetetlen örök ideig.

Csak hogyha ezt a célt elérted,
Lesz itt boldog jövőd, magyar;
És lelkes nemzet mit nem ér el,
Ha egyet és együtt akar?

Mint Krisztus tanítványai, a szent
Célért föláldozzák magok,
És az igét, mit hirdetének,
Most követik száz milljomok:

Úgy áldozzák hű magyar ifjak
E szent célnak az életet,
S az új ige meghódítandja
Mind-mind a testvér népeket.

Aztán ronthat ránk egész világ,
Aztán törhet ránk vad mogol;
A vasfalakat meg nem dönti
Sem tüzes mennykő, sem pokol!

2021. október 12.

2 hozzászólás érkezett

  1. Bartha György:

    Netalántán a “vad mogol” is nyugat felől “jövend” ránk vasfalakat döntögetni! Egy kis kerülővel…

  2. Skandikamera:

    A csángó költő nem kerülget, hanem 150 év távlatából agitál a Habsburg-mogulok ellen, akik nyugat felől döngették a “szittyák emelte vasfalat”.

    :-)

Szóljon hozzá!