Nászta Katalin: Kövek

játszik az ember a színekkel
a formákkal a szavakkal
míg azok hagyják
majd fellázadnak
halálosan megunják
*
hova fussak a világ elől
anyu ölelj meg
kiáltja némán
s kétségbeesetten tolja el
hogy nekieshessen
*
mindig újabb szerelemmel
gyógyítja az előzőt
*
az öregedés első jele
mikor politikára adod a fejed
már nem értesz a másik nem nyelvén
*
olyan egyértelmű
hogy csak egy érti
*
se hát-, se ellenszél nélkül
nem születnek hősök
*
az akaraton múlik minden
az akarat is
*
mikor még nem volt olyan
akkor csúsztak el a dolgok
ha beszélsz vele, kiderül
vajúdik, nem bűnös még
*
nem azért ír
hogy kritizálja bárki
valaki legyen, aki szólni mer
*
mikor a szobrok beszélni kezdenek
elhallgatnak az élők
*
mit ér a bölcsesség önmagában
elül, mint sivatagban a szél
*
kitalálta a világhálót
halakat akart fogni
de azok vízben úsznak
*
csődöt mond minden gondolat
ha meg kell magyarázni
*
aki sose érti meg
hagyd a fenébe
*
testvérek voltak
de nem ismerték egymást
mégis egymásról ítélték meg őket
*
a pesszimista nem remél holnapot
világra löki művét azonnal
*
ha csak a másiktól várjuk a lökést
meg sem születünk
világra vágnak
*
a világ színes
de feketében látom
és fordítva
nézőpont függvénye minden
*
2021-10-03

2021. október 13.

Szóljon hozzá!