Az orosz cár kitüntette katonáit és tisztjeit, akik részt vettek az 1848-49-es magyarországi forradalom és szabadságharc leverésében. Mint emlékezetes, az orosz haderő beavatkozását a bécsi udvar kérte…

A világosi fegyverletétel; festette Szkicsák-Klinovszky István

Az ezüstből készült érdemrend egyik oldalán a szöveg: ”Magyarország és Erdély megregulázásáért – 1849”, a másik oldalon a kétfejű sasos cári címer körül egy pravoszláv ima első sora olvasható: „Velünk az Isten. Értsétek ezt, népek, és hódoljatok meg!”

A kitüntetés bevezetését I. Miklós cár parancsa értelmében Csernüsjov hadügyminiszter rendelte el 1850 januárjában, és még ugyanabban az esztendőben a szentpétervári pénzverde 213 593 érmet készített, amiből 212 330 darabot osztottak ki az arra érdemeseknek – közlegényektől tábornokokig, a hadművelet minden résztvevőjének. A harminc milliméter átmérőjű rendjelet két korábbi kitüntetésből kombinált szalag tűjével lehetett felerősíteni a mundérra. A magasabb rangúak hétcentis emlékplakettnek is örülhettek, lényegét tekintve azonos szöveggel, ám némileg eltérő sassal, ami éppen egy háromfejű kígyón tapos. Ezekből aranyozottak is készültek, de kiemelt esetekre aranyból vertek hasonlókat.

Az Európán végigszáguldó 48-as forradalmi hullám megrémítette az uralkodókat szerte a kontinensen. S bár a felkeléseket egymás után vérbe fojtották, az utolsónak maradó magyarokét az osztrákoknak nem sikerült leverni. Ezért fordult segítségért a Habsburg-birodalom trónját éppen csak elfoglaló I. Ferenc József („a véreskezű kamasz”) pétervári „kollégájához”, s a cárt nem kellett sokáig győzködnie arról, hogy Kossuthék ellenállását le kell törni. I. Miklós parancsot adott a lengyel földön állomásozó orosz csapatoknak a „rendcsinálásra”, az akciót vezénylő Ivan Paszkievics tábornagy (aki lengyel földön 1831-ben az ottani szabadságharc leverésével már „bizonyított” – ezért kapta a Varsó hercege címet) 140 ezer fős, jórészt kozákokból álló hadseregével betört Magyarországra. (Erdélybe délről is behatoltak orosz csapatok, az egyik alakulatban szolgált Alekszandr cárevics, a későbbi II. Sándor.) A nyilvánvalóan egyenlőtlen harcot nem vállalva 1849. augusztus 13-án Görgey Artúr főparancsnok letette a fegyvert Világosnál – utána következett Haynau bosszúhadjárata…

Az orosz csapatok a hadjárat alatt 708 halottat és 2447 sebesültet veszítettek, több mint tízezren pedig betegségekben haltak meg. Az egész szabadságharc idején a magyarok vesztesége 24 ezer emberre rúgott, de az osztrákoknál is meghaladta a 16 ezret a halottak száma.
A magyar csapatok zászlait az oroszok összegyűjtötték, elszállították – és csak 1941-ben szolgáltatták vissza, pár hónappal azt megelőzően, hogy Magyarország – csatlakozva a német támadáshoz – hadat üzent a Szovjetuniónak…
Visszakanyarodva témánkhoz, az uralkodók is kitüntették egymást, elégedetten a ”pacifikálás” sikerével. Így Ferenc József is kapott orosz érdemrendet, amelyet hosszú élete végéig kiemelt helyen, a felső sorban viselt zubbonyán. Azonban – mint moszkvai történészek megjegyzik – ez nem akadályozta őt abban, hogy az 1853-56-os ”krími háború”, az orosz-török szembenállás idején, vagy az I. világháború kitörésekor Oroszország ellenségeinek oldalára álljon…

Nagyon köszönöm barátaim, Igor Szavolszkij és Dunai Péter segítségét.

Fotók: https://sammlung.ru/?p=7192 , Wikipedia