Első ének

Túró Rudi egy nap arra ébredt,
jobb, ha eszel, mint, ha esznek téged,
fellázadt tehát a fridzsiderben,
hinni mert és kezdett a sikerben.

Megrázta fehérjét és barnáját,
hogy handsome kis palinak találják,
s amikor a gazda kinyitotta
a hűtőt, menekülésre fogta:

Túró itt volt, míg a Rudi ott,
nemsoká segítséget hívott,
s mire a második sarkra ért,
ezer társa szintén odaért.

„Vitézek” – kezdte hát el Rudi,
„eddig minden ősünk lapuli.
De mi láncot többé hordunk?” „Nem!”
Ordított a világegyetem.

S aznap, mikor ki-ki hazament,
csodálkozott: mi a szakrament?
Tele pöttyel az egész világ,
a sok Rudi egymásra talált.

Második ének

Ha meleg van, olvad a csoki,
s akkor hiába Gavroche Rudi,
így hát egy hűtő kell üstöllést,
mert globális a melegedés.

Vagy ha nincs hűtő, hát istenem,
egy kis árnyat adj te is nekem,
Dózsa György melegben hogy legyek?
Nem könnyű, te is megértheted.

Szemügyre vette a blokkokat,
s meglátta körül a bokrokat,
oda menekült be jó Rudink,
hogy ne legyen belőle puding.

És utána mind az úttörők,
egyik-másik már nagyon hörög,
de még a bokorba beesik,
és másnaptól forradalmazik.

Megtanulta jó Rudink tehát,
nem könnyű bizony a lázadás,
kiabálni sajnos nem elég,
attól még nem borul ránk az ég.

Forrás: szerző FB-oldala; folytatásában erősen reménykedünk!