Bölöni Domokos böngészője
A JÓSÁGOS LEGÉNY
Ment a derék parasztlegény fütyörészve az országúton. Hát egyszerre csak szembejön vele egy ősz öreg, töpörödött vénember, keservesen nyögdécselve, jókora kapával a vállán!
— Aggyisten, hová, öregapám?
— Fogaggyisten, édes fiam, meszesgödröt kell ásni a munkásoknak.
A legény megállt.
— Nehéz munka az magának, bácsi, fagyos a föld nagyon. Adja ide azt a kapát, megásom maga helyett.
Fogta a kapát, oszt’ megásta a gödröt csupa jóságból. Az utolsó kapavágásnál megcsúszott. és beleesett. Kezét-lábát törte, meg is tanulta egy életre, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele.
Karinthy Frigyes
Színházi Élet, 1938/07
ÚJGAZDAGÉK A KÉPTÁRBAN
Újgazdagék a képtárban sétálgatnak. Újgazdagné egyszerre megáll Rafael »Zsuzsanna és a vének« című képe előtt:
— Nézd, ezt a szemérmetlen perszónát! Nem szégyenli magát meztelenül ideállni.
— De kérlek — mondja a férj —, ez a leghíresebb és legdrágább festőtől, Rafaeltől való.
— Én nem a festőről beszélek, hanem a nőről. Legalább egy fésülőköpenyt vehetett volna!
— Biztosan nem volt pénze ruhára!
— Látod? — mondja diadalmasan Újgazdagné. — Ruhára nincsen pénze, de a legdrágább festővel festeti le magát!
Színházi Élet, 1938/07
A PÉK ÉS A VÁSOTT GYEREK
Meleg volt nagyon, a kemence előtt dolgozó félmeztelen péksegéd kinyitotta a sütöde pinceablakát, aztán visszament a kemencéhez.
Egy vásott suszterinas megállt az ablaknál, és csúfolni kezdte a péket. Az rá se hederített, mire a gyerek vérszemet kapva, felszedett néhány kavicsot, és dobálni kezdte a segédet. Az egyik kavics fültövön találta, mire a pék olyan méregbe jött, hogy elvesztve a fejét, a lapátról éppen kezébe forduló hatalmas rozscipót felkapta, s úgy hozzávágta a gyerekhez, hogy az menten szörnyethalt. A törvényszék előtt a pék ügyvédje egyebek közt azzal mentegette védencét, hogy a kegyes mondás is úgy tanítja: aki téged kővel dob, dobd vissza kenyérrel.
Karinthy Frigyes
Színházi Élet, 1938/07
ZILAHY SZERÉNY HAJLÉKA
Budapesten is kezdenek divatba jönni a kis üdvözlőkártyák.
Zilahy Lajos is szétküldött egy sereg »B. U. E. K.«-lapot. Írt többek között egyik olasz barátjának. A lapon meghívta az olaszt Budapestre, megírta neki, hogy feltétlenül lakjék majd nála, az ő szerény hajlékában, ha eljön. Az olasz most válaszolt. Köszöni Zilahy meghívását, ő is szívesen látja Rómában az írót, bár neki, sajnos, csak ilyen egyszerű kis villácskája van, amilyen a képen látható, nem pedig olyan pazar palotája, mint Zilahynak.
Magyarázat: Zilahy a parlament képét küldte az olasznak, aki azt gondolta, hogy a parlament Zilahy »szerény hajléka«.
Színházi Élet, 1938/07
Pusztai Péter rajza