Kapatosan hányszor, de hányszor
léptük át a határt és szöktünk nyugatra,
kapatosan megteltek röplapokkal
a nadrágzsebek sőt, a Hajnal negyedben
ukk-mukk-fukk összeütöttünk egy jó ötvenhatot
és elzavartuk a zsarnokot.
Kapatosan egyetlen húzásra
felhörpintettük a Duna csatornát
majd csak úgy, félváll-lezseren
porig romboltuk fél Bukarestet,
s a Nép Házában celebráltunk egy szentmisét.

Kapatosan a Mariahilferstrassén
kódorogtunk kisimult pofával
és már tervezgettük, hogy másnap
a Bibliotheca Ulpiaban olvassuk Vergiliust,
majd élféltájt átugrunk Párizsba zülleni.

Kapatosan leráztuk magunkról
a bilincseket és mint karperecet
mindet eladtuk kegytárgyként az ócskapiacon,
aztán elindultunk az üres üvegekkel
többnyire a Kispiac felé,
mert rohadtul hiányzott a jólét.

Végül ráeszméltünk, hogy reggeledik,
szedelőzködni kell, irány haza,
hát fogtuk magunkat, mind,
Gabika meg az örökké józan Skizógyuszi
és lassú, tétova lejtmenetben
kényszerű beletörődéssel
alászálltunk a mennyekből
a Házsongárdon át.

Forrás: Székelyföld, 2021/1. sz.