Nem a szongáriai cselőpók volt, akit megmentettem,
nem a dzsungáriai volt, akit kesztyűmmel a vasfűbokorról
áttettem a téglák között magasba törő bodzabokorra,
hadd éljen tovább vígan a levelek között.

Egy napon aztán a bodzabokrokat is metszeni kellett.
Sehol se láttam az áttelepített lakost,
ám ahogy közel hajoltam, sovány nyakam
bal oldali ütőeréhez kapott a darázspók.
Csúzlicsóktól csúz nyúzta nyakamat,
aznapra már abbamaradt a kertészkedés.
Hónapok óta sebhely őrzi pici szája nyomát.
Nyakam megmaradt, a nyaklópók elszaladt.