KARINTHY ÚR, EZT NEM ÉRTEM

A háború után magyar fordításban megjelent egy regény, amelynek egyik lapján az olvasó zárójelben a következő meglepő mondatra döbbent: »Karinthy úr, ezt nem értem!«
Az olvasó sem értette, amíg egy vidám riport ki nem derítette a tényállást. Karinthy, aki a fordítást jegyezte, kiadta a nyersmunkát egy úgynevezett »négernek«, aki nem volt tisztában az egyik passzus értelmével, és zárójelben felhívta rá megbízójának a figyelmét. Karinthy valahogy elsiklott a házi használatra szánt megjegyzés fölött, s így jelent meg a magyar műfordítói irodalom egyik legkövérebb furcsasága.

Incze Sándor

Színházi Élet, 1938/09