(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)

G. M: Az érvényben levő úzus szerint a katonaviselt legény nem nagyon siet a családalapítással, előtte még szétnéz egy kicsit a nagyvilágban, megragadva az adódó szórakozási lehetőségeket. Ami azt illeti, az akkori életkoromhoz viszonyítva a családalapítás sem lett volna elhamarkodott, ám ezzel a lépéssel még várni lehetett, nem akartam én se jobban sietni, mint más.
A kászonújfalvi szülőház biztosított lakhatást továbbra is, mindaddig, amíg nem adom nősülésre a fejem. Több lánykapcsolatom, barátnőm volt, válogatni lehetett belőlük, nehéz volt és felelősséggel járó a különbségtétel. „Fiatalság, bolondság!” – így a közmondás. „Juventus ventus!” Udvarlási periódusom idején, ennek a címén sok km-t megtettem az „apostolok lován”, át a Nyergesen és éjjel vissza. A legénység boldog állapota a katonaság után két évet vett igénybe az életemből (1974-1976).

1975 szilveszterére Sepsiszentgyörgyön eljegyzésre voltam hivatalos (gyűrű-átadás). Téli idő lévén, Csíkkozmáson vártam a brassói autóbusz-csatlakozásra. Az időmből kitellett, ezért gyalogosan lesétáltam az újtusnádi buszmegállóba. Átellenben egy idegen fiatal lány az én úticélommal ellenkező irányba haladó buszra várakozott. A mező szélén álltunk, behavazott határ, hideg, szeles idő. Átmentem az országúton, illendően megszólítottam az ismeretlent, vigyázva arra, nehogy tolakodásnak tűnjék az igyekezetem, szó szót hozott, negyedóráig ha cseveghettünk, már nem tudom, kinek a busza érkezett meg hamarabb, a sebtében megkötött ismeretség után elköszöntünk egymástól, ment ki-ki a maga ügyeit intézni: ünnepvárás, évvége, szilveszter, stb. Hogy sorsszerű találkozásra került sor, ezt akkor még egyikünk se sejthette. Én nem láthattam bele abba, amit a lány gondol, nekem viszont – emberismeretemet is belekalkulálva – a szilveszteri malac farkánál is rövidebb ideig tartó beszélgetésünk dacára is feltűnt a formás, fiatal szőke hölgy őszintesége, egyszerűsége, kedvessége (ismeretlenül is!) komoly meglátásai a világról (pár szavában is!). Nem mondhatom, hogy levettem róla a gondom, sőt titkon reméltem, hogy újra összehoz vele a sors.
Így esett meg első találkozásom jövendőbeli élettársammal, az addig a pillanatig ismeretlen, csíkkozmási illetőségű, Újtusnádon iskolaigazgatóként tevékenykedő Miklós Borbála tanárnővel. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy e véletlen, röpke találkozás után nem kerestem az alkalmat az újabb találkozásra.
Csak távirati stílusban jegyzem a továbbiakban egybekelésünk eseményeit:
1975. XII. 31 – 1976. XII. 11. Egymás megismerésének egy éve
1976. XII. 11. (közel egy évre a röpke ismerkedés után): polgári esküvő a nagytusnádi néptanács épületében.
1976. XII. 26. – egyházi esküvő a csíkkozmási római-katolikus templomban. Cerebrálta Szabó Ferenc, csíkkozmási plébános. (A plébános úrnak némi gondot okoztunk azzal, hogy a karácsonyi ünnep másodnapjára tűztük ki az egyházi esküvő időpontját. Nekem a következő érveléssel sikerült jobb belátásra bírni: „Plébános úr, mi megesküdtünk polgárilag, hogyha ön nem vállalhatja az ünnep miatt, az egyházi esküvőnk örökre elmarad!”)
A csíkkozmási templomban tartott vallási szertartás után esküvői vacsora a csíkkozmási kultúrotthonban, meghívottak: a családtagok, rokonok, barátok, ismerősök, munkatársak négy helységből: Kászonújfalu, Csíkkozmás, Újtusnád, Csíkszereda.
A számottevően nagy nyereség mellett (a menyasszony kezének elnyerése), apró kis veszteség: a legényéletről való önkéntes lemondás.
Egybekelésünk után a feleségem újtusnádi albérleti lakása lett az otthonunk.(Máthé Béni házában). Ingázás vasúton a munkahelyemre.
1978. aug. 24. : Első gyermekünk, Anna születése. Ugyanebben az évben tágasabb albérleti lakásban költöztünk (ugyancsak Újtusnádon, az állomáshoz közel)-
1979-ben a vállalat lakást biztosít, ekkor költöztünk fel Újtusnádról az újonnan épült csíkszeredai Kalász negyedbe. Tető utca, 17/ 1. sz. Megfordult az ingázás iránya, és – sajnos – más lett az ebben résztvevő családtag személye: a feleségem ingázott Újtusnádra, vonattal 1984-ig. Ekkor, 1984-ben, a kászoni származású Pataki Imre megyei főhivatalnok közbenjárására volt szükség ahhoz, hogy – kivételesen feloldva a tanári röghözkötöttség vastörvényét – a feleségem megkapja a Csíksomlyói Gyermekotthon keretében működő 2. sz. általános iskolában a magyar katedrát.
1980 okt. 31-én megszületik Mátyás fiunk, akit szintén az újtusnádi római-katolikus templomban kereszteltünk, hogy a két gyermek egyazon nyilvántartásban szerepeljen.

B. Gy. : Iraki „kiruccanásod” történetét többeknek elmesélted. Én magam is hallottam belőle részleteket. Most megkérlek arra – időnk van rá! – meséld el részletesen elejétől végig, töviről hegyire! Hátha kikerekedik a végén valamilyen élettapasztalat, tanulság belőle! Az eset „pikantériájához” hozzátartozik, hogy amikor ti 1984. július 11-én kirepültetek Bagdadba felszerelni a kőtörő és „szortáló” aggregátot, Szaddam Husszein már négy éve elhúzódó háborút folytat keleti szomszédjával, Iránnal, Izrael pedig éppen három éve bombázta le Irak Bagdad melletti atomreaktorát, amelyben az atombomba gyártásához szükséges plutóniumot is előállíthatták volna. Hogy ti – történetesen – egy háborús zónába röpültetek!

(Folytatjuk)