EMLÉKEZÉS EGY NYÁR-ÉJSZAKÁRA

Szép enyhe nyárvégi estén a váradi színházi bodega előtt álltam egy rövid barnafelöltős, legyűrt sörtekalapos fiatalemberrel.
Kutató szemmel nézett rám:
— Bírod az italt?
— Hogyne — ágaskodott bennem a serkenő jogászönérzet —, dee…nekem tizenkettőre otthon kell lennem.
— Otthon leszel, felelek róla. Itt a kezem, szavam rá!

Hát be a bodegába. Arra még emlékszem, hogy reggel 3—4 óra körül igen szépen zengedeztek a Szent László téri harangok —, az ajtók nyitva álltak az utcára —, bent pedig egy Gyula nevű vakcigány térdére állított hegedűn muzsikált. Harangszó és cigányzene tündérin folyt össze. Aztán valami furcsa »dermedt-vidor« állapotba eshettem, mert a cimborám konflist hozatott, és két pincérlány segítségével felpakolta megmerevedett testemet a nyitott egyfogatúba. Eszébe jutott neki, hogy szavát adta: otthon leszek. Hát a névjegyét a kabátom gomblyukába tűzte, megcímezett apám nevére, és feladott, mint valami vasúti küldeményt; ezzel a szöveggel: »Sal Ferenc-utca 13. Hajnali teheráru. Tartalma: alkohol. Feladó: színházi bodega, Endre de Ady.«
Elmúlt harmincegy éve. A bor ízére már nem emlékszem, de a cigányzenét és a harangozást még hallom…

Emőd Tamás
Színházi Élet, 1938/12

MARHASÓ

Arisztid már félórája ácsorog az ajánlott levelek felvétele előtt a postán. Végül megunja a dolgot, és erélyesen felszólítja a hivatalnokot, hogy vegye át a levelét.
— Ha nem tetszik — mondja a hivatalnok —, menjen a sóhivatalba!
Arisztid elmegy a sóhivatalba és előadja, hogy a postáról küldték ide. A hivatalnok türelmesen végighallgatja az előadást, aztán így szól:
— Sajnálom, méltóságos uram, ebben az ügyben én nem vagyok illetékes. Tessék a marhasó-osztályon jelentkezni.

Színházi Élet, 1938/09

NEM ELÉG AZ ERŐNLÉT

A Nemzeti Sport című népszerű sportújság mintegy másfél éve a fejébe vette, hogy megmagyarosítja a futball műszavait, így lett a trénerből »edző«, a taccsból »part«, a túrából »portya«, és legújabban a kondícióból »erőnlét«.
Kellér Dezső, aki legalább olyan lelkes híve a futballnak, mint a lósportnak, elhatározta, hogy a sportlap által megadott nyomokon a turf nyelvét magyarosítja meg.
— Tudod, mi a jó ticket magyarul? — kérdezte a bátyját, Andort.
— No?
— Nyerőnlét.

Színházi Élet, 1938/09