A Koma az órájára pillantott. Az lógott bal karján. A hangja viszont feszült:
– Akkor most?
– Nyugi, nyugi! – válaszolta Vadmalac. – Mi most – megnyomta a szót – most várakozunk.
– Vár…– dúdolni kezdett:
– Erős várunk nekünk…

Egy kibomlott tekercset nyomott a Koma kezébe.
– Tekerd fel! – mondta. – Foltozd meg a munkaruhád! Írjál naplót!
A Komából kitört egy ideges kacaj.
– Mi most az ”előtt” állapotában vagyunk – mondja Vadmalac. – Értsd meg, az pedig egy ilyen évszak.

Forrás: szerző FB-oldala