A CSODA

Pólya Iván és Herman Lipót a csodáról vitatkoznak.
— Te hiszel a csodákban? — kérdi Pólya.
— Feltétlenül. Gondold csak meg: Rubens legfeljebb kétezer képet festett világéletében, és ma legalább ötezer Rubens-képről tudunk.

Színházi Élet, 1938/12

MINDEN CSODA

Egy kedves ismerősöm szokta mondogatni:
— Fiam, ezen a világon semmi sem természetes. Minden csoda. Még a legegyszerűbb dolgok is. Elég, ha csak magára gondol az ember. Hát az nem a legnagyobb csoda, hogy eddig mindig más halt meg, és nem én?!

Emőd Tamás

Színházi Élet, 1938/12

VEREBES MINT VILÁGSZTÁR

Verebes Ernőnek két szenvedélye van. Az egyik, hogy idegességében
rágja a körmét, a másik, bogy fantaszukus történeteket szokott kitalálni a saját személye körül.
Minthogy nincs sajtófőnöke, aki ezeket a históriákat megküldje a világlapoknak, a történeteket ő maga adja elő. Egyik ilyen esete, amelyet Hollywoodba való megérkezésének második napján adott elő, a következőképpen hangzik:
— Ma reggel elindulok kocsimmal a városba. Az egyik útkercsztezésnél kitartom a kezemet az ablakon, jeléül annak, hogy be akarok fordulni. Hát amint elkanyarodok a forgalmi rendőr mellett, rácsap a kezemre és ezt mondja: »Well, Mr. Verebes, hár illik körmöt rágni?!

Színházi Élet, 1938/13